A február sokak számára különösen nehéz hónap párkapcsolati szempontból, főleg akkor, ha az ember már eleve bizonytalanul, feszülten vagy elégedetlenül van jelen a kapcsolatában. Mintha ilyenkor minden egy kicsit hangosabb lenne: az elvárások, a hiányérzetek, a kimondatlan kérdések. Ennek az egyik oka, hogy ebben az időszakban valahogy kevesebb dolog tereli el a figyelmünket arról, ami belül zajlik.
A tél végére sokan elfáradunk. Nemcsak fizikailag, hanem érzelmileg is. Kevesebb a fény, kevesebb az energia, több az elcsendesedés és ebben a csendben gyakran felerősödnek azok a gondolatok, érzések, amelyeket év közben a rohanás, a programok vagy a mindennapi rutin elfed. Ha egy kapcsolatban már régóta jelen van a távolság, a meg nem értettség vagy az az érzés, hogy „nem vagyok igazán jól”, akkor február könnyen ráirányítja erre a reflektorfényt.
Ehhez társul a hónap társadalmi üzenete is. Február a „szerelem hónapja”, a romantikáé, az összetartozásé. Mindenhol szívek, páros programok, „boldog párok” képei vesznek körül minket és akiben belül feszültség, bizonytalanság vagy hiány van, annak ez nem ünnep, hanem szembesülés. Konfrontáció azzal, hogy mennyire nem azt éli meg, amit „kellene”. Ilyenkor sokan nemcsak a kapcsolatukra kérdeznek rá, hanem saját magukra is: velem van a baj? Túl sokat várok? Vagy épp túl keveset?
Az elmúlt hetekben nagyon sok kliensem fogalmazta meg ezeket az érzéseit. Sokan hónapok óta tolják maguk előtt ezt a szembenézést és ilyenkor Valentin nap környékén mintha még egy reflektor bekapcsolna és megvilágítaná amit nem szeretnénk látni.
Februárban gyakran nehezebb elkerülni ezeket a kérdéseket. A hétköznapok kevésbé fedik el a problémákat, és a kapcsolat dinamikája élesebben látszik. Ami eddig „még elviselhető” volt, az ilyenkor hirtelen nagyon nehézzé válhat. A kimondatlan feszültségek könnyebben törnek felszínre, a kisebb konfliktusok nagyobbnak érződnek, és sokan megélik azt az érzelmi kettősséget, hogy egyszerre vágynának közelségre és menekülnének is tőle.
Fontos azonban látni, hogy ez a nehézség nem feltétlenül kudarc, és nem is automatikusan a kapcsolat végét jelenti. Sokkal inkább egy jelzés. Egy jelzés arról, hogy valami figyelmet kér. Hogy talán túl sokáig nem hallgattunk bizonyos érzéseinkre, vagy nem adtunk teret azoknak a szükségleteknek, amelyek most hangosabban jelentkeznek. Február bármennyire kényelmetlen, lehetőséget is adhat arra, hogy őszintébben ránézzünk arra, hol tartunk, mire vágyunk, és mi az, ami már nem szolgál minket.
Ha ebben az időszakban különösen nehéznek érzed a párkapcsolatodat, kérlek ne úgy fordítsd le magadnak, hogy gyenge vagy. Nem azt jelenti, hogy „elrontottál valamit”, hanem azt, hogy végre kapcsolódsz ahhoz, ami benned zajlik. És bár ezek az érzések ijesztőek lehetnek, gyakran épp innen indul el valami fontos: egy őszinte beszélgetés, egy belső felismerés, vagy akár az a döntés, hogy segítséget kérsz. Ez az időszak lehetőséget ad az őszinteségnek. Először saját magaddal szemben. És bár nem mindig könnyű ebbe a tükörbe belenézni, hosszú távon mégis tisztábban láthatjuk benne önmagunkat és a kapcsolatainkat.
